Ami segítségükre lehet a világűr feltérképezésében határkő szerepét játszó fényes szupernóvák titkának feltárásában.

„Mindössze 11 órával a felrobbanása után kaptuk el a szupernóvát, olyan korán, hogy húszperces hibahatárral ki tudtuk számítani a felrobbanása tényleges idejét” – mondta el Peter Nugent, az egyesült államokbeli Berkeley laboratórium munkatársa, a Nature című brit tudományos folyóirat legutóbbi számában megjelent tanulmány fő szerzője.

A csillagrobbanás az M101-es galaxisban történt, amely a Nagy Medve csillagképben található, mintegy 21 millió fényévnyire (egy fényév = 9460 milliárd kilométer). Ez a legközelebbi, 1986 óta megfigyelt szupernóva, amelynek a csillagászok az SN2011fe nevet adták.

Az automata távcsővel augusztus 24-én, fényének az égbolton történt megjelenése után mindössze néhány órával felfedezett jelenségről rövidesen kiderült, hogy Ia típusú szupernóva. Az Ia típusú szupernóvák robbanásának abszolút fényessége minden esetben megegyező, így „standard gyertyaként” nagyon fontos szerepet játszanak a csillagképek közötti távolságmérésben. A világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának ilyen típusú szupernóvákkal való megfigyeléséért kapta Saul Perlmutter amerikai, valamint Brian P. Schmidt ausztrál és Adam G. Riess amerikai csillagász megosztva az idei fizikai Nobel-díjat.

Milyen típusú csillag idézi elő ezeket a robbanásokat, amelyek ugyanolyan fényesek, mint egy galaxis? Még ha az SN1 típusú csillagok jellemző fényessége alapmértéknek számít is, pontos természetük kevéssé ismert.

A megfigyelések megerősítették, hogy a robbanás kettős csillagrendszeren belül történt, amelyek egyike oxigén és szén alkotta fehér törpe volt. A fehér törpecsillag anyaga igen sűrű, anyagából egy kanálnyi akár tíz tonnát is nyomhat.

A csillagászok által kidolgozott modellek szerint a fehér törpe kísérőcsillagjától anyagot kap, és amikor eléri a Nap tömegének 1,4-szeresét, a saját gravitációja alatt összeroppan és felrobban. „Kolosszális termonukleáris robbanás történik, amely a szenet és az oxigént nehezebb anyagokká, például nikkellé változtatja” – magyarázta közleményében Peter Nugent. A fényesség java része a radioaktív nikkelből származik. „Az ütközés hulláma néhány másodperc alatt szétveti a csillagot” – tette hozzá Daniel Kasen csillagász.

Miután azonosították a felrobbant csillag természetét, a csillagászok a kísérőcsillag felderítésébe fogtak. A kaliforniai Berkeley Egyetem Weidong Li vezette kutatócsoportja kizárta azt a feltételezést, hogy társcsillag vörös óriás lett volna. Peter Nugent csapata szerint az első megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a szupernóvát előidéző kettős csillag másik tagja fehér törpe vagy normális csillag volt.